Miért
lehet fontos a születéskor megélt élményekkel való munka?
Régebben úgy gondoltuk, hogy
a magzat egy alapvetően passzív, „tudatlan” lény. Jelenkori kutatások azonban
cáfolják ezt és azt igazolják, hogy igencsak kompetens és tudással bíró lény
már a fejlődés korai szakaszában is : álmodik, önindította mozgásokat végez,
primitív játéktevékenységre és kommunikációra is képes, stb. Az anyánk méhében
eltöltött 9 hónap, majd a születés lefolyása során megélt élmények és maga a
születési folyamat az első és igencsak meghatározó élményeink. Mivel a folyamat
során egy még nagyon nyitott, befogadó állapotban vagyunk az ekkor megélt
traumák erős befolyással vannak a személyiségünk csírájának alakulására. Maga a
születési folyamat erős karakterjegyeket vés a személyiségünkbe (lásd alább).
Hogyan
is néz ki a születés folyamata?
Stanislav Grof cseh
pszichiáter, pszichoanalitikus, a transzperszonális pszichológiai irányzat
egyik alapítójának munkássága többek között a születéskori élmények kutatása
köré szerveződik. Elmélete szerint a
születéskörüli élmények 4 alapvető csokorba rendeződnek a születés klinikai
stádiumainak megfelelően.
1. fázis : Extázis
Ez maga az első kilenc hónap,
mikor – jó esetben - boldogan, örömben és anyánk érzéseiben fürödve növekszünk.
A köldökzsinóron keresztül kapjuk a táplálékot és az oxigént. Aki erre a
fázisra emlékszik katartikus boldogság, harmónia, öröm, gyönyör veszi körül
kívül és belül. Természetesen negatív élmények is lehetnek, amennyiben a normál
terhesség valamiért megzavart. Azt ebben a fázisban elszenvedett traumatizációk
(pl. terhesség alatti anyai gyász, méhlepényproblémák, külső behatások,
ütődések, stb.) nagyon sok más mellett az alapvető ősbizalom, az összehangolódás
és a kötődés kialakulására lehetnek hatással, valamint - jelenleg is folyó
kutatásaim arra utalnak, hogy - a gyemekkori pszichózisok, autizmus és a
schizofrénia kialakulásához is hozzájárulhatnak.
2. fázis : Nincs kiút – klausztrofóbia
Ez a fázis a
méhösszehúzódások kezdetétől a méhszáj kinyílásáig tart. Nagyon negatív
élményeket él meg itt a magzat : fuldoklás, haldoklás, szenvedés, bezártság,
amikor nem lehet elmenekülni sehová a szenvedés elől. Ez egy normálisnak
tekinthető szakasz a negativitása ellenére is, szükséges hogy mindannyian
megéljük ezeket az érzéstípusokat itt. A megzavart 2. fázis (köldökzsinór
tekeredés, ha túl sokáig tart, beszorulás, császármetszés, stb.) többek között
hiperaktivitáshoz is vezethet, illetve némely depressziónak is ez képezi az
alapját, de említhetem itt a sokunk által bizonyosan megélt klausztrofóbia
(vagy más fóbiák) érzését is. Bizonyos kutatások az erős drog, ill.
alkoholfüggőség hátterében is felfedezni vélik. Természetesen ennek a fázisnak
is vannak pozitív aspektusai.
3. Fázis : Véres csata – küzdelem az
életért
A méhszáj kinyílik és kiút
kínálkozik a magzat számára az életben maradáshoz : végig kell küzdenie magát a
szülőcsatornán, erős súrlódás, nyomás, oxigénhiány mellett. Ebben a fázisban a
küzdés gyönyöre is megjelenik, de ez egy energetikailag erősen túlfűtött
szakasz, tele agresszív-dühös érzetekkel. Aki erre a fázisra emlékszik,
alapvetően negatív érzések sokaságát élheti meg, de a remény és az életben
maradási ösztön pozitív érzetének támogatásával együtt. Traumának tekinthető
itt nagyon sok minden, de a leggyakoribbak : vákuum, fogó használata,
beszorulás, köldökzsinór tekeredés, csonttörések, szívleállás, stb. Alapját
képezheti ezt a fázis hiperaktivitásnak, dadogásnak, migrénes fejfájásnak, indulatkontroll
nehézségeknek, depressziónak, felnőttkori szexuális nehézségeknek
(orgazmuskészség, potenciazavarok, szexuális aberrációk), stb.
4. Fázis : Extázis kint – a
megszabadulás
Ez a fázis pozitív érzésekkel
telített, maga a világrajövetel, mikor kizuhanunk anyánk méhéből – remélhetőleg
valami puhára esve. Hideg van, furcsa, új dolgok vesznek körül minket, de mégis
örülünk annak, hogy nem esett semmi bajunk, megpihenhetünk egy pillanatra
anyánk karjaiban. Ez azt elengedés fázisa, a harmónia újjáéledése. Átkerültünk
egy olyan helyről, amit már kinőttünk, egy sokkal nagyobb helyre melybe újra
belenőhetünk. Azon emberek akik az extrém sportokat élményeket kedvelik az
ebben a fázisban átélt érzéseiket idézik vissza újra és újra.
Milyen
hatással bír a személyiség alakulására a születés?
Véleményem szerint az
elszenvedett születési folyamat többek között alapvetően befolyásolja a
különféle problémákkal való megküzdésünk módját, annak lefolyását. Ez igaz még
egy olyan egyszerű probléma esetén is, mint egy kenyér kiválasztása a boltban.
Akadályoztatott születési folyamat esetén (köldökzsinór tekeredés, túl hosszú
vajúdás, császár-metszés, vákuum, vagy erős érzéstelenítők használata,
csonttörések, hasi sérülések, beszorulás, és még számtalan traumát sorolhatnék
itt végeláthatatlanul) egyebek mellet a problémamegoldó folyamat is
akadályoztatott lehet.
A születésünkkor megélt
élményeink a személyiségünk egy mély, még a szavak előtti rétegében tárolódnak,
emiatt sok esetben megfogalmazhatatlanok, értelmünkkel integrálhatatlanok, csak
újra megéléssel dolgozhatók meg és testi-érzelmi-érzéki szinten integrálhatók.
Felnőttkori újra megélés esetén verbálisan is hozzáférhetővé, integrálhatóvá
válhatnak. A gyermekek álmaikban és a tudatos emlékek szintjén is sokszor emlékezhetnek
a születésükre.
Születési élményeink alapvető
karakterjegyekben fejeződhetnek ki. Például megdolgozatlan császármetszéssel
született gyermek, ill. felnőtt sokszor félénk, segítséget vár, „anyámasszony
katonája”, nehezen mozdul, nehezen változtat, felnőttként „anya szoknyája
mellett ülő”. Talán ellenkező példa gyermekeknél a hiperaktivitás. Ennek a
gyermekkori kórképnek (bár felnőtteknél is előfordul és akkor már mániának is
hívhatjuk) sok változata van, de az egyik formája születési akadályoztatásból,
fuldoklás-élményből (a köldökzsinór ide-oda tekeredik, a magzat születéskor
beszorul) származik. A magzat egy egészen mély, testi-zsigeri szinten azt
tanulja meg, hogy szorult helyzetben hatalmas energiákat kell mozgósítania az
életben maradáshoz, a szorongató probléma megoldásához. Minthogy egy iskolai
szituáció, maga a szocializációs folyamat, illetve az élet is tele van szorult
helyzetekkel (a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb példa, hogy nyugodtan kell
ülni egy iskolapadban) ezért az így született gyermek sokszor hiperaktív
tüneteket mutat az iskolában, és általában nem szereti a szűk helyeket sem.
Felnőttkorban is megmaradó
karaktervonás lehet a szerektől való függőség. Nagyon nehezített születéskor,
az elviselhetetlen élményekből, stresszből való menekülés egyik útja, hogy akár
többször is „kómaszerű” állapotba kerül a magzat. Felnőttként az ilyen ember az
élet stresszei elől sokszor alkoholos, drogos, gyógyszeres állapotba menekül,
mely nagyon hasonlatos a kómához, hiszen csökkentik a felfogott érzetek
intenzitását.
Ezek a karakterjegyek úgy
tűnnek, hogy megváltoztathatatlanok, de megérthetők és - bár kemény munkával
ugyan, de - módosíthatók.
Stanislav Grof nyomán
kidolgoztam egy strukturált játékterápiás módszert gyermekek részére,
mellyel mély változásokat lehet elérni a születési folyamat traumatizációjának
átdolgozásán keresztül. A módszer a szenzoros integrációs terápián alapul, és -
érzés-minőségek szintjén - végigvezeti a gyermeket egy normál születési
folyamaton. A módszer felhasználja a személyiségben rejlő öngyógyító
mechanizmusokat - minden tünet a gyógyulás, a megoldódás felé mutató törekvés
is egyben.
Csoportjaimban sikeresen
gyógyultak hiperaktívok, autisztikus személyiségfejlődésű (Asperger szindróma,
autisztikus jegyekkel küzdők) gyermekek, dadogó gyermekek, születési traumából
eredő szorongásos zavarral küzdő gyermekek, stb. Ezt a módszert szükség esetén
egyéni gyermek illetve felnőtt-terápiában is használom.
Felnőttek esetén alapvetően 2-féle módszerrel
dolgozom, melyek a transzperszonális pszichológiából származnak : Holotróp
alapokon nyugvó transzlégzéssel, illetve Indián izzasztókunyhóval. Ezek
hatékony eszközök melyekkel felidézhetővé vállnak a születéskörüli élmények,
így átdolgozhatók.
A transzlégzés egy
speciális légzéstechnika, mely megváltozott tudatállapotot idéz elő, így a
tudattalan tartalmak könnyebben hozzáférhetővé vállnak. Maga a légzés egy a
jógából származó tisztító légzéstechnika, melyet bhastrika-nak neveznek, emellett a folyamatot zene és testmunka
gyakorlatok segítik. A légzés során a születéskörüli élményeken túl,
megjelennek absztrakt-esztétikai élmények, átélt életesemények és különféle
szellemi-spirituális tapasztalatok is.
Az indián izzasztókunyhó az
indián hagyományból származó eljárás, mely közösségi tisztító szertartás volt,
és ünnepek, beavatások előtt használták. Ez szintén módosítja a tudatállapotot,
ami elősegíti a tudattalanban lévő tartalmak felidézését. Egy természetes
anyagokból épült félgömb alakú kis kunyhóban zajlik a folyamat, melyben izzó kövek
és a természet segítik a tisztulást. A résztvevő különféle elemekkel, mint
föld, levegő, víz és tűz találkozik egy megváltozott tudatállapotban.
Fantasztikus közösségi élmény.